A holokauszt magyarországi emléknapja alkalmából a pápai és környékbeli áldozatokra emlékezett iskolánk 8. B osztálya pedagógusainkkal, Balatoniné Horváth Saroltával és Kerecsényi Zoltánnal. A kerek 80 esztendeje, 1944-ben példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás évfordulója kapcsán diákjaink bejárták a hajdani városi gettó utcáit, elsétáltak néhai „idősebb testvéreink” emblematikusabb épületeihez, a Rákóczi és Kossuth utca torkolatánál, az egykori gettófőkapu helyénél lévő emléktábla alá kis „mementóköveket” helyeztek el, közben Saci néni felolvasta a héber Bibliából (a Tanakhból), vagyis az Ótestamentumból a 83. zsoltárt. (A múlt századi holokauszt nem az első próbálkozás volt a történelemben a zsidóság eltörlésére.) Zoli bácsi kiemelte, hogy az 1933–1945 között Európa-szerte lezajlott „soá” hatmillió európai zsidó szisztematikus, államilag megtervezett, irányított üldöztetése, meggyilkolása volt, melyet a náci német rezsim szövetségeseivel, s kollaboránsaival hajtott végre. Az izraelita vallású lakosok kortól, nemtől függetlenül kötelesek voltak felső ruhájukon, feltűnő helyen 10×10 cm-es sárga textilanyagból készült hatágú Dávid csillagot viselni. Akikre rátűzték ezt a „jelvényt”, az megszűnt embernek lenni. Telefonjaikat kikapcsolták, rádiójukat elkobozták, buszon, vonaton nem utazhattak, fürdőkbe, strandokra nem járhattak; Pápán még a piacot sem használhatták 11 óra után, lakásaikat 21 órától reggel 5-ig nem hagyhatták el. A források szerint Pápa városában 2565 zsidó személyt tereltek a gettó falai közé, akik közül 2002 fő az auschwitz-birkenaui gázkamrákban halt meg, köztük 671 tizenkét éven aluli kisgyermek.